Látod kisfiam, újra este lett..A Nap is már ásítva bújt el a narancsos ég végtelen paplanjának melegébe, most a csend mindent körülölel és csak ránk figyel. Húzd szépen magadra a takaród, öleld át Süsüt és ha akarod, nyissuk ki együtt a Mesetáskát!
Rendben?
Takaró, pizsó rendben?
Fürdés? Megvolt?
Fogacskák, tiszták?
Indulhatunk?
...
- Neee...egyszer úgyis, megígérem valahogy elmegyek, felkapaszkodom, addig ugrok, mászok amíg el nem érlek és valahogy csak kilukasztalak vagy inkább lekapcsollak...csak van valami gomb, kell legyen...vagy legalább olyan görgetős izé, mint ennek a lámpának ami...a Gazdi lámpájának...olyan tekergetős amin.. - motyogott magában és még a mély álomtól kéjesen elmosolyodott ( már amennyire a magafajta háton csíkos, suta macskakölykök mosolyogni tudnak )
Félálomban még kettőt rányalt a melső mancsára, na nem mintha koszos lett volna hiszen már majdnem 20 órája az ágyat, jobban mondva a Gazdi párnáját melengette..
- Jó..na figyi legyünk békében oké?! - morgott még magában egyet a reggeli ködben kótyagosan előbújó Napnak és már éppen visszaaludt volna Egérországba, szép kövér egérkék, a garázs előtti kövön boldogan napozgató gyíkpofák vagy éppen az őszi szélben lehulló gesztenyék játékos világába amikor
Pípípípípípíípípípípíííí!
- Grrrrrrrrrrrrrr, suhhhhhhhh - ezt is egyszer még lelököööm. Neeemm hiszem el, hogy miért nem tud a Gazdi egyszer, csak egyetlen egyszer addig aludni amíg én...!
